A megtérésen túl* (I.): csalódás és düh

"Az egyház szándékos bűntudat-gerjesztésre épül. Kitalálják, hogy bűnös vagy."

 Biztos így van, mert azelőtt nem éreztél bűntudatot, most pedig a markában tart és nem enged. 

Nemrégiben megtértél, nem számít, hogy az ateizmusból, valamilyen ezoterikus praktikából, vasárnapi keresztény létedből, a lényeg, hogy volt egy olyan fordulópont az életedben, amikor rájöttél: Isten valóban létezik... Hogy a katolikus hit állításai igazságok... Hogy a hit, a Szentháromság, a természetfölötti megingathatatlanabbak minden egyéb dolognál, amelyet ezelőtt tapasztaltál, megismertél... Emlékszel, megdöbbentél és nem is értetted, miért csak akkor láttad ezeket be. Mi tartott olyan sokáig? (Persze gyártottál pár elméletet, hogy "Isten miként vezetett el önmagához, jó pásztorként terelgetve. Igen, nem egyet, egy tucat változatod van erről.)

 Akkor fellélegeztél: minden a helyére került az életedben és boldognak és szeretve érezted magad. Isten itt van, Isten szeret. Engem. Téged, mindenkit. Mindezeken felül, mindezek mellett nem voltak már kételyeid, vagy ha mégis akadt egy-kettő, rögtön kezedbe került egy könyv, előkerült egy ember a gyülekezetből, a plébániáról, aki azonnal felvilágosított. Isten kegyelme volt veled, lehet, hogy kellett egy kicsit küzdened, de a keresztény közösségben mindenki kedves volt, olyan szeretet éltél meg köztük, amelyről eddig nem is volt fogalmad.

Aztán, valahogy...
mostanában... rájöttél, hogy ezek az emberek mást mutatnak, mint amit eddig láttál. Képmutatók. Kétségek közt vergődsz, és őket nem érdeklik a te kételyeid, látod, nem is olyan fontos nekik a hit. Lehet, hogy nekik sincs, csak szeretnének egy jó társaságot. Csoportönzés.

Magadba nézel, és csak erőszakosan elnyomott kérdéseket találsz. A megtérésed után meggyóntad egész eddigi életedben elkövetett hibáidat. Most ezt nem érted. Hogy is lehettek volna azok hibák? Hogy lefeküdtem pár emberrel házasságon kívül? Hiszen ez társadalmi norma, hogy lehet ez nemhogy hiba, hanem "súlyos bűn" is. (Egyébként minek ez a polkorrektség, a régi hittankönyvben ott volt, hogy "halálos bűn" - ez is csak arra jó, hogy magukhoz édesgessenek).

Lehet, hogy szörnyű trauma történet veled, vagy valakivel a családodban. "Hogy engedhette Isten, hogy ez megtörténjen?"

Elkezdtél teológiát tanulni. Bár ne tetted volna. Első órán közölték veled, hogy János leveleit nem János írta, a világ teremtése pedig azért hét napba van belesűrítve, mert mezopotámiai közegben keletkezett (ahol hét napos hetet használtak) és nem Egyiptomban (ahol tíz napos volt a hét).

Bárhogyis nézzük, ez bizony "nem jól sült el".

Dühös vagy. Nagyon. (Fantomokkal vagdalkozol, mint hogy az "egyház", de hát mi is az, kik is azok... már abba belefáradsz, mire összeállítod a listát a fejedben, mert azért Mari biztos nem, ő jó szándékú -- félrevezették! -- , de P. atya, na annak csak a stólapénz kell... Igen, ez több mint dühítő).

Amennyiben azt állítod, hogy soha nem éreztél így, akkor leginkább rám, egy alig-felnőtt női bloggerre, aki ezeket itt most leírta neked. Mert te soha nem merted  ezeket bevallani magadnak, és bánt, hogy valaki ezzel szembesít téged. (Milyen manipulatív. Ő is!)

Ha még tovább tudsz olvasni, van egy jó hírem neked: 

mindez csak jelenti, hogy valóban elindultál az igazi megtérés útján.

Vannak aranyos, leegyszerűsítő hasonlatok. Mint hogy Isten a mi napunk, és ha megtérünk, felé fordulunk, és ezentúl felé fordulva boldogan növekedünk és kiteljesedünk hiszen ő csak adja a sok napfényt. Az óvodai hittanos hasonlatom jól megragadja a problémát: egész egyszerűen nem vagyunk növények. Nem csak a helyváltoztató mozgásra vagyunk képesek, de saját, szabad akaratunk és értelmünk van.

-- Ne, csak a szabad akaratot ne. Meg hogy az ősbűn miatt megromlott természetem miatt akarom a rosszat. Vagy valami hasonló, mindenestre jó vicc: a modern tudomány, evolúció, ősembercsontok versus egy minden bajért egy nőt okoló történet.

Vagy a sátánnal akarsz jönni? Hogy ő csábít rosszra?

--Igen, haladunk (Te haladsz, de én is veled. Nekem is jó újból és újból ezeket a kérdéseket tisztáznom). Boldog vagyok, hogy ezeket felhozod. 

-- Mondtam én, a sátán szóra ráharaptál...

-- Nem arra, haraptam rá, hogy kiejtetted az ördög nevét, és elárulom neked, hogy igen távol áll a kérdéseid végső válaszaitól (A Tagadás hogy is lehetne Válasz.) Az egész folyamatra "haraptam rá", ami benned most lezajlik: hogy végre érdemi kérdéseid vannak. Valóban tudni akarsz valamit a hitről, túl lépve azon, hogy ez neked milyen kényelmes, jó és hasznos: Isten szeret, szeretetének biztonságában fürödve belubickolhatsz a mennyországba, miközben szilárd erkölcsi alapokat találtál az életedhez, a magán- és családügyeid intézéséhez. Végre beláttad, hogy ez kevés. Csak úgy kaphatsz választ, ha túl tudsz lépni saját kényelmeden, és ezzel együtt jár, és csak ezzel jár együtt, hogy közelebb lépsz Isten felé.

-- Már megint szócséplés, okoskodás!

-- Nem muszáj okoskodnom. Van egy másik megoldás is a problémádra. (-- Nincs is problémám, éppen az volt a problémám, hogy bekamuztam ezt a... -- Akkor miért tértél meg? -- Igen akkor is voltak problémáim, és látod, nem oldotta meg...) Szóval, most van ez a problémád, és van egy sokkal könnyebb megoldása is.

-- Mégpedig?

-- Egyszerűen megmaradsz önzőnek. Ez megkímél a logikus gondolkodástól is. Legfeljebb néhány könyvet kell elolvasnod. Igen, az jót is fog tenni. Pl. Descartes-ról valami magyart, amit a rendszerváltás előtt adtak ki. Vagy Voltaire, esetleg Kant - ja, a fordítójára ne legyél kíváncsi!  Egyébként is vigyázz, nehogy az egész életművet végignézz, mint mondjuk Jáki Szaniszló tette, még inkább óvlak a részletes életrajzoktól. De nem féltelek, hiszen te a könnyebb megoldást akarod választani!). Biztosíthatlak felőle, hogy meg fogsz majd maradni az ezelőtt megszokott kényelmedben.

-- "Mester, mit kell tennem?"

-- Legyél ateista.

-- És kapok olyan igazi válaszokat a kérdéseimre, mint amilyen igaznak tűnt a megtérésemkor Isten és a hit?

-- Nem.

Folytatás:

• A megtérésen túl II - A bűntudatról (várható megjelenés: vasárnap / ahogy kijövök a kórházból)

*A rendhagyó cikksorozat írása közben saját és mások (többek között) élményeit  használtam és használom fel. 

Bátorítalak, hogy kommentben vagy e-mailben írd meg te is saját élményedet. Hedvig.