Előkészület

A sütéssel ma kora délután végeztem. Majdnem traumatikus gyerekkori emlékeket őrzök (kevesen nem) a 24-i nagysütésekről, így egyértelmű volt, ha valaha közöm lesz a szentesti vacsorához, azt semmiféleképpen nem fogom aznapra halasztani.

Holnapra az (egyik) program: http://creativeandfaithful.blogspot.hu/2009/12/salt-dough-fun.html  

A figurák készen állnak, a padlófűtéses konyha kövén egy tepsiben várják a  végleges kisütést, majd mehet rájuk a festék. Sokkal jobban sikerültek, mint gondoltam volna. A második pásztor után belejön az ember, érdemes a szentcsaládot a legvégére hagyni

 Már régóta vágytam egy igazi, nagy sokalakos betlehemre, különös inspirált egy a régi Tirolról (is) szóló könyv, a nyári utazásom, ami Innsbruckon át vezetett.  (A környék híres a több száz figurás Betlehemeiről) 

 Persze van nekem egy kicsi fából egybe faragott, tavaly karácsonykor kaptam. A Szentföldön, Betlehemben készült, vagy legalábbis onnan hozták, nem várt meglepetés volt számomra nagyon kedves személyektől. Természetes, hogy pocsékolásnak és tiszteletlenségnek éreztem volna másikat is beszerezni, pénzt adni érte (nem is keveset, hogy ízléses legyen), papírból nem akartam, így nagyon örültem, amikor megtaláltam ezt a megoldást.

 Sógyurmával nehéz szobrászkodni (nincs jó tartása, drótom meg nem volt itthon, hogy elkészítsem az alakok vázát), ezek a figurák viszont igaz aranyosak, de nem nevetségesek vagy giccsesek. (Jó, az angyalok igen. Angyal nem is lett, azt majd valahogy pótoljuk.) 

 Hátha másnak is megtetszik az ötlet!

Barokk betlehem a hechingeni St Luzen kolostortemplomban. Fotó:  Keidel Hechingen

Olvasnivaló:

Az első Betlehem felállítása

"Szent Ferenc nem azért akarta megjeleníteni
az Úr Jézus születését a greccói barlangban,
hogy jámbor érzelmek költözzenek a szívébe, 
hanem hogy saját szemével is szemlélhesse és
testestül-lelkestül leborulhasson a megtestesülés
misztériuma előtt"
 -- Barsi Balázs: És az Ige testé lőn

Élt azon a környéken egy bizonyos János nevű jó hírű, de még jobb életű ember. Boldogságos [Assisi Szent] Ferenc nagyon szerette ezt az embert, mivel, bár nemessége révén messze földön nagy tekintélynek örvendett, a vér nemességét semmibe sem véve egyedül a lélek nemességére törekedett. Boldogságos Ferenc, mint már azelőtt is többször megtette, Karácsony előtt vagy tizenöt nappal magához hívatta János urat, és így szólt hozzá: "Ha azt akarod, hogy az Úr közelgő ünnepét Greccióban üljük meg, úgy siess, és szorgalmasan tégy meg mindent, amit mondok neked! Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán" . A derék és hűséges ember a parancs hallatára gyorsan elsietett, és a kitűzött helyen előkészített mindent, amit a szent kívánt tőle. 

 Eközben elérkezett az öröm napja, megjött az örvendezés ideje. Megérkeztek a különböző helyekről odahívott testvérek, úgyszintén a környék lakói, férfiak és nők; tehetségéhez képest mindenki gyertyát vagy fáklyát tartott a kezében, hogy örvendező lélekkel bevilágítsa az éjszakát, mely ragyogó csillagaival fényt hintett a napok és esztendők végeláthatatlan sorára. Megjött Isten szentje is, és mivel mindent készen talált, látta és örvendezett. Készen állott a jászol, ott volt a széna, odavezették az ökröt és a szamarat. Ünnepelt itt az egyszerűség, vigadozott a szegénység, felmagasztaltatott az alázatosság, és Greccio mintegy új Betlehemmé alakult át. 

Az éjszaka fénylik, mint a nappal, és gyönyörűségére szolgált az embereknek és állatoknak egyaránt. Az odaérkező emberek újult örömmel örültek a titok megismétlődésének. Az erdő kiáltásoktól visszhangzott, s a sziklák szent énekek hangját verték vissza. A testvérek az Úr szokásos dicséretét zengték, és az egész éjszaka örömujjongással telt el. 

Isten szentje megállott a jászol előtt, nagyokat sóhajtott, s közben a fájó részvét és túláradó öröm csatáztak szívében. A jászol fölött kezdetét vette az ünnepi mise, és a miséző pap szíve újszerű vigasztalással telt el.  Isten szentje szintén magára öltötte a szerpapi ruhadarabokat - tudniillik szerpap volt -, és csengő hangján megkezdte a szent Evangélium éneklését. Hangja, erős hangja, behízelgő hangja, tiszta csengésű hangja, érces hangja a legnagyobb boldogság élvezésére hívogatta az összes jelenlevőket. Utána prédikálni kezdett a körülálló népnek, és mézédes igéket mondott a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról. Mikor Krisztust Jézusnak akarta mondani, a szeretet szertelen lángolásában többször betlehemi kisded néven említette, és a Betlehem szót bégető bárányka módjára ejtette ki; közben száját egészen betöltötte nem is annyira a szó, mint inkább a túláradó érzelem édessége. A betlehemi kisded és Jézus nevének kiejtésekor nyelvével mintegy végignyalta ajkát, és ínyével boldogan élvezte a szó édességét. 

És íme, megsokasodtak a Mindenható ajándékai: egy erényes férfiú elé csodálatos látomás tárult. A jászolban ugyanis egy élettelen gyermeket látott feküdni; amikor azonban Isten szentje odalépett hozzá, úgy tűnt, mintha a gyermeket mintegy álomból új életre támasztotta volna. És nem is volt egészen alaptalan ez a látomás. Mert lám, a kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült; most ellenben Isten kegyelméből szolgájának, Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe. 

Az ünnepi virrasztás végeztével ki-ki örvendezve tért vissza otthonába.