Kodolányi János: Boldog Margit

2014. január 4.

„Akinek füle van a hallásra, hallja meg” – mondta Jézus párbeszédei végén. Kodolányi regényében csodálatosan konstruálja meg a Margit legenda hősnőjének történetét, hitelesen adva vissza a középkori jámborságot, misztikát, Isten-hitét. Akitől azonban ez ma távol van, attól még távolabbi lesz ez a regény is, hiába az ügyes, hiteles korrajz, a zárt közösség és benne a saját lelkiismeretét hűségesen követő Margit tökéletes pszichológiai jellemzése. 


A nyelvezetéről nem bocsátkoznék vitákba, azt hiszem, a finnugrista Kodolányi éppolyan jól tudta, mint mi is, hogy nem rekonstruálhatja a korabeli nyelvet (és egyáltalán melyiket is, a 16. századi Margit-legendáét, a Margittal majd egykorú Mária-siralomét, az oklevéltöredékekét, a nyelvészek hipotéziseit). De ehelyett az okoskodás helyett konstruált egy olyat, amelyet hamar megszok az olvasó, fülébe mászik, és pontosan kifejezi, ha (Nemes Nagy Ágnes szavait kölcsön véve) nem is mondhatatlant, de legalább a nehezen mondhatót: miként élhetet(ett) valaki úgy, hogy végén elérte az örök Boldogságot.

Az első hatvan oldalig nehéz olvasmány volt, úgy éreztem, ez nem is "Szent Margit" ő egyáltalán nem így élt, nem volt ilyen. Csak lassan bontakozott ki előttem az író víziója, akkor megdöbbentett pontos lélekismerete. Nem tudom, nem tudhatjuk, Margit valóban ezeken ment-e keresztül, de ha valaki valóban így élt, ilyen környezetben, ilyen lelkülettel, akkor arról bizonyára azt mondanám én is, hogy életszentségben halt meg. Az utolsó lapokon, Margit halálát követően már sírtam. Úgy éreztem, megtisztított ez a könyv. Pedig mennyi undokság van benne.
 Kodolányi tömjénfüstös könyvet ad elénk, de igazit: a tömjén ott leng és tisztít, mert van mit tisztítania: gyermekek ellen elkövetett szexuális bűnök, homoszexuális érzelmek szabadon engedése, felelőtlenség, kapzsiság, vérre vagy perre menő családi viszály, magány, konok meg nem bocsátás és a másik viszont nem szeretése. Margit pedig vezekel, vezekel, keresi a helyét, a feladatát, a szeretet, míg végül megtalálja az Egyetlent, akiben nem csalódhat sem ő, sem senki más. Aki tisztán szeret, amely szeretetből soha nem lesz irigység, soha nem lesz kihasználás. Aki csak ad és soha nem kér és mindig ott van az ember mellett.




Nincsenek megjegyzések: